Miskolci Galéria

Szalay Lajos rajzkönyvei:
Szalay Lajos hatvan rajza, bev.: Kassák Lajos, Bp. 1941 (II. k.: Püski, New York, 1980); Szalay Lajos rajzai, bev.: Kállai Ernő, Bp. 1945; Luis Szalay: Impresiones de un inmigrante, Buenos Aires, 1949 (II. k.: spanyol-magyar: Egy bevándorló ipressziói, Bp. 1998.); Lajos Szalay: Dibujos – Drawings 1937–54, Tucumán, 1954 (II. k.: Tucumán, 1992); Lajos Szalay: Dibujos – Drawings, Buenos Aires, 1957; Genezis, New York, 1966 (magyar kiadás: Bp. 1973); Szalay Lajos rajzai, Békéscsaba, 1979; Szalay (Szalay Lajos rajzai), Békéscsaba, 1980; Szalay – Szalay Lajos Rajzok, Békéscsaba, 1981.

KASSÁK LAJOS: Szalay Lajos hatvan rajza  

Annak ellenére, hogy festészetünkből szinte kioldhatatlannak látszik a grafikai elemek jelenvalósága, rajzművészetünk nem részesül komolyabb megbecsülésben. Mintha általában nem lenne grafikai kultúránk, holott vannak elsőrangú grafikusaink. Kernstok Károly vonalainak kalligrafikus mozgása és Derkovits Gyula tematikusabb ábrázolási módja európai viszonylatban is helytálló értéket jelent. Kiállításaink alig mutatnak be grafikai lapokat, illusztrátoraink számára jóformán sem alkalom, sem terület nem adódik, albumszerű kiadványaink pedig egyáltalán nincsenek.
Szalay Lajos rajzoskönyvének kiadásával a Bolyai Akadémia úttörő feladatra vállalkozott. Új grafikus lép elénk a fehér lapokon, nyugtalan fiatalságában is saját utait járva s egyéniségének félreismerhetetlen jegyeivel az arculatán. Elismerés illeti meg eddig elvégzett munkásságáért, de ennél is örvendetesebb, hogy az a frissesség, lendület és szuggesztív kifejező készség, amely rajzainak legszembeötlőbb jellegzetessége, a továbbfejlődésnek még szinte pazar lehetőségeit hordja magában. Nyílt fantáziájú és eléggé könnyű kezű művész, de a csapongásra is hajlamos képzeletét s a virtuozitás felé csábító készségét szigorú mértéktartásra kényszeríti éber kritikai szelleme. Hogy világszemlélete nem mentes a romantikus színezettől és ingerlő grimasztól, ez természetes velejárója fiatalságának, amely máris annyi kemény emberi megpróbáltatáson ment túl. Tudjuk azonban, a művész emberi megpróbáltatásai nemcsak megkeserítik a lélek hangjait, hanem öblösebbé és zengzetesebbé is alakítják. Művészeink irányában ma éppen az panaszolható fel a legjogosabban, hogy a külvilág zűrzavarával szemben nincs meg a szellem képviselőihez illő szociális magatartásuk és a tudatos kritika hangsúlyozásához szükséges bátorságuk. Persze ezt a magatartást és bátorságot nem holmi politikai szerepvállalás formájában értem. hanem, mint a komoly alkotó művészet nélkülözhetetlen tartozékait, úgy, ahogyan azok nyilvános kifejezésre jutottak, mondjuk Van Gogh és Daumier alkotásaiban. Művészetet alkotni annyi, mint legbensőbb lényemet alaki formába objektiválni s az már magától értetődik, hogy benső világom mennél többrétűbb, mennél több és mennél távolabbról eredő szálak szövedékéből áll - művem annál mélyebb tartalmat és annál kristályosabb szerkezeti egységet adhat. Ami ezen az értelmi és érzelmi nívón alul marad, lényegében nem művészet, legfeljebb, ha a művészet eszközeivel mesterkedő foglalatoskodásnak, vagy nemesebb értelemben vett unaloműzésnek nevezhető.
Szalay Lajos érzékeny idegekkel és gondolkozó aggyal él korában. Rajzaiból nemcsak a művész megnyilatkozási vágya, hanem az ember közlési akarata is világosan kitűnik. Vonalai szinte érzékien hajlékonyak, körülzárt formaalakzatai monumentálisak és fájdalmasan gunyoros, vagy megdöbbentően agresszív hatásúak. Nem az a fajta művész, akit csak úgy érdektelenül szemlélni lehet, színt kell vallani előtte, mint ahogyan ó is a lélek mezítelenségével mutatkozik előttünk. Kultúrája magában foglalja a szociológia és pszichológia ismeretét, szintetikus szűrő és nagyítólencsén át néz bele a világba, a különböző vonatkozásokat egy törvény alatt fogja össze s ezért minden rajzának megvan a maga centrális magja, hogyanja és miértje. Nézzük meg a környezetet, amelyben mozog, nézzük meg, figuráinak esett vállait, szenvedélyben görcsös, vagy áldást osztón szétnyitott kezeit, nézzük meg oly gyakran előforduló asszimetrikus kompozícióit és meglátjuk bennük a társadalmi és pszichológiai indító erőket és a nyugtalanító akarat előretörését. Vannak lapjai. melyeken a nyers realizmus és a képzelet kötetlen látomásai keresztezik egymást s ennek a kritikai célzattal torzító irányzatnak nálunk ő a egyedüli, vagy mondjuk legjellegzetesebb képviselője.

RADOCSAY DÉNES: Szalay Lajos  

Kizárólag tusrajzokat készít. Szigorú és következetes úton halad, munkái alig mutatnak kilengést, bármilyen tárgyhoz nyúl egyformán megveti a természetelvűséget. Tusrajzai mellett komoly érdeklődéssel fordul a festészet felé.
- A természetet magát csak annyiból értékelem - mondja -, hogy egy sajátos kiegyensúlyozott rendszerre mutat példát. De meg vagyok róla győződve - folytatja rövid fejtegetését -, hogyha a természet a rajz szempontjából született volna, akkor minden olyan tényezőt, melynek gyakorlati célja van, mellőzött volna. A fiatal művész nemcsak rajzaival hirdeti igazát; társai között tán a legkövetkezetesebben végiggondolt gondolatsorral vallja tételeinek helyességét. A főiskolát Benkhard Ágost mellett végzi, majd 1930/31-ben Párizsban Picassóval, Braque és Pascinnel ismerkedik. Magyar elődeinek Derkovitsot és Csontváryt vallja. Az újszázad nagymestereihez jár iskolába, s így expresszionizmusra hajló rajzművészete természetes következménye lesz mesterei tanításának. Maga vallja, hogy rajzai természetes módon társadalom szemléletéből születnek. Visszautasít minden vádat, mely politikai értelmet igyekszik csempészni alkotásai mögé. Érdeklődése kizárólag a vonal szépségeit firtatja és azt a területet igyekszik teljes mértékben feltárni, melynek megismertetéséhez a rajz eszközei szükségesek.
(A magyar rajz fiatal mesterei. Nemzeti Újság, 1942. jan. 4.)

23Mozgókép