Szalay Lajos

Szalay Lajos festő, grafikus,

(Őrmező, 1909. február 26. – Miskolc, 1995. április 1.)

Kossuth-díjas (1992), Miskolc város díszpolgára

Rajztehetségére elemista korában fölfigyeltek: háborús gyerekrajzaival Bécsben szerepelt kiállításon 1917-1918-ban. A Zászlónk c. lap rajzpályázatán második díjat nyert, a miskolci Katolikus Fráter György Gimnázium VIII. o. tanulójaként iskolai illusztrációs pályázaton (Szilágyi és Hajmási) lett első. Művészi pályáját festőként kezdte, azonban elég hamar kizárólagosnak hitt eszköze lett a tus-tollrajz. Tanult a miskolci művésztelepen és főiskolai tanulmányai szünetében 9 hónapot (1930-31) Párizsban töltött, ahol elsősorban Picasso művészetét tanulmányozhatta. 1936-ig járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mestere Benkhard Ágost volt. 1947-ben Párizsban dolgozott, 1949-1960 között a tucumani Egyetemen és a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskolán tanított. Tanítványa volt pl.: Enrique Barilari, Carlos Alonso.

A magyar grafikus generációkra elsősorban a Genezis c. művével hatott az 60-as, 70-es évtizedben. New York-i periódusa (1960−88) után visszatért Miskolcra. Szociális igazságkeresést, etikai tartást sugalló rajzai a hétköznapi életből, a Bibliából és a mitológiákból merítik a témájukat. Az indulati fűtöttség párosul az általa megújított egyéni rajz-nyelv, figurális rajzstílus megteremtésének a szándékával. A pőre vonal, a fekete tus vékony vagy vastagodó-összetorlódó hajlítása: önmagától elvárt és meghonosított alkotói gyakorlata, amely már a 40-es években egyéni rajzstílusként rögzült. A könyvet (önálló rajzkönyv vagy illusztrált) a közönséghez jutás kiállításoknál is hatékonyabb eszközének vallotta. Az önálló rajzkönyvet, mint a művek adekvát megjelenését, ő honosította meg a magyar művészeti könyvkiadásban. Magyar- és világirodalmi alkotások, versek, regények és drámák illusztrálása mellett készített könyvborítókat, színes könyvtáblákat (Magyarországon elsősorban a Singer és Wolfner Kiadónak - Új Idők Irodalmi Rt.). Illusztrátorként a szöveg mellé illesztett rajzai minél gyakoribb megjelenését szorgalmazta. Megjelent illusztráció-sorozatai mellett tervben maradt: Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (csak rajzolt, szöveg nélküli rajzkönyv-kiadása), Cervantes: Don Quijote rajzegyüttese és a 60-as évektől tervezett rajzos önéletrajza (ÉletRAJZ). Hazajövetelekor 450 rajzát magyarországi múzeumoknak ajándékozta. Munkásságát bemutató állandó kiállítása a Miskolci Galéria Petró-házában nyílt meg 1992-ben.